A serdülőkori önsebzés a társadalom (és a pszichológia) egyik legellentmondásosabb és legtöbb tévhit övezete jelensége. Az emberek számára megdöbbentőnek, ijesztőnek és sokszor taszítónak tűnik az, hogy valaki képes előre megfontoltan és szándékosan fájdalmat és sok esetben élethosszig megmaradó sebeket okozni magának. Az önsebző fiatalok pedig gyakran érzik magukat stigmatizáltnak, kitaszítottnak és elítéltnek.
Előadásom során szeretném feltárni az önsebzés kultúrtörténeti, társadalmi és pszichológiai kontextusait. Igyekszem bemutatni, hogy az önsebzés távolról sem olyan újkeletű, elszigetelt vagy társadalmilag elfogadhatatlan aktus, mint az ember elsőre gondolná. Megpróbálom eloszlatni az önsebzést övező számos és megdöbbentően sokféle tévhit némelyikét. Célom, hogy megismertessem az érdeklődőkkel az önsebzéssel kapcsolatos legalapvetőbb tényeket és ismereteket, valamint példákat hozok a legújabb kutatási eredményekből. Végezetül kitérek a prevenciós és intervenciós lehetőségekre, az ortodox terápiás módszerektől a legmegdöbbentőbb „házi praktikákig”.
(FIGYELEM! Az előadás során számos olyan kép és videórészlet kerül bemutatásra, mely az arra érzékeny személyek számára felkavaró és megrázó lehet.)